Ha a sors úgy hozza, hogy ez életem utolsó perce, amit vele tölthetek,

azt nem pazarlom el erőltetett, magamra kényszerített húzódozással. Szerettem őt...

jobban szerettem annál, hogy el ne kergessem utamból akár a féltékenységet is,

ha meg akarja zavarni a szívélyes búcsút. Egyetlen szívélyes szó,

egyetlen gyengéd tekintet elég nekem életem hátralevő részére.

Vigaszul a magány óráiban; elfogadom,

megízlelem az elixírt, s nem engedem, hogy kevélységből megkeseredjék a pohár.

<

Megtanultam, hogy álljak szilárdan a viharban nem azzal,

hogy körömszakadtáig kapaszkodom bármibe, amit csak érek, hanem azzal,

hogy bízom abban az egyedüliben, ami engem sosem enged el.